Veletek is volt már úgy, hogy azt éreztétek, egyszerűen már reggel nincs energiátok semmihez? Semmi sem lelkesít és a mindennapi feladatokat is nagy erőfeszítés árán tudjátok csak elvégezni?
Sokan külső szemlélőként egyből rányomják az ember lányára a “lusta anya” bélyeget, holott sokszor sokkal bonyolultabb, összetettebb dologról van szó, mint egyszerű lustaság.
Nézzük csak a két tulajdonság definícióját.
Lusta: Kelletlenül cselekvő (személy), aki egy munka vagy tevékenység végzésére nem hajlandó, illetve kényszeredetten végzi. Ezzel szemben szívesen foglalkozik mással, számára kellemes dologgal (alvás, játék, olvasás).
Depressziós: Nagyon kedvetlen lelkiállapotú (személy), aki úgy érzi céljában kudarcot vallott, emiatt levert, szomorú, lehangolt kedélyű és hozzáállású. Mindennapi feladatait nehezen, vagy egyáltalán nem képes elvégezni. Régebben szívesen űzött hobbijai sem képesek jobb kedvre deríteni, általában azokkal szemben is közömbös marad.
Tehát az alapvető különbség a két állapot között az, hogy míg a lusta ember bizonyos dolgokat nem akar elvégezni, de más, számára kényelmes dolgokkal szívesen foglalkozik, addig az, aki depresszióban szenved szó szerint semmiben nem leli örömét.
Tehát az összehasonlítást félretéve, engem például sokan értenek félre és feltételezik rólam, hogy csak lusta vagyok. Sajnos pont, hogy nem. Középsúlyos depresszióban szenvedek évek óta. És ez már olyan szinten beépült a mindennapjaimba, hogy megtanultam vele együtt élni. Tisztában vagyok vele, hogy vannak jobb napjaim és vannak rosszabbak, amikor bal lábbal kelek és ez egész nap (akár több nap is) elkísér.
A motiváltabb napjaimon készítek sokszor olyan dolgokat, amiket aztán a rosszabb napokon feladok, nem folytatok. Például mint tegnap ez a blog. Ma már úgy érzem, hogy butaság volt, mert mi jót írhatnék a mai napomról. De közben pedig bennem van egy belső késztetés, ami azt súgja hogy folytassam és keressem meg minden napban a jó dolgokat.
Sajnos a depresszió egy olyan alattomos lelki betegség, amit az ember igazán csak saját maga tud kezelni és legyűrni. De eközben úgy érzem, hogy igazán sosem lehet legyőzni. Például genetikai hajlam esetén. De lehet vele együtt élni és azon igyekezni, hogy mihamarabb kijussunk a gödörből.
Engem nagyon befolyásol az időjárás is. Úgyhogy remélem most, hogy itt a tavasz első napja és hamarosan egyre szebb idő lesz, én is kevesebbszer leszek rossz kedvű.
Ma egy rosszabb napon vagyok túl. Voltak rossz pillanataim. Délelőtt sikerült erőtvennem magamon és összehajtogattam egy nagy kupac ruhát (egyik mumusom a gyerekruhák elpakolása).
Sajnos a teregetéssel már nem dicsekedhetek, dél óta várnak rám a nedves ruhák… 😅
Remélem holnap jobb lábbal kelek, hiszen jön hozzám egy kutya szépülni.
S. V. Vivienne Blog 