Már a várandósság előtt nagyon fontosak a vitaminok és a megfelelő egészséges táplálkozás! Tudom, ez közhely duma és már mindenki ezerszer hallotta. De sajnos ez így igaz! Azért írom, hogy sajnos, mert én nem vagyok túl jó ezekben. Vitaminokat rendszeresen elfelejtek szedni és a táplálkozásom is olyan, amilyen a kedvem. Hol jó, hol nem.
Nos, mivel a 4. baba ötlete nálunk viszonylag hirtelen jött, így nem volt időm megfelelően felkészíteni a testem. Úgy gondoltam, hogy elég az, hogy eltelt majd’ egy év, mióta Boo letette az anyatejcsit és ez elég is lesz arra, hogy a szervezetem regenerálódjon. Most, a 31. terhességi hetem végéhez közeledve, hadd mondjam el, hogy nem, egyáltalán nem elég! Szörnyű az immunrendszerem és a fogaim is sokkal durvábban romlanak, mint az előző három terhességem idején. Január vége óta folyamatosan beteg vagyok. Elkaptam valami durva köhögős bakteriális torokgyulladást. Ennek hála egy hónapig folyamatosan köhögtem, de úgy, hogy már mindenem fájt tőle. Szegény Tonka mit élhetett meg ez idő alatt a pocakomban. Egy hónapig tartó földrengés… És amikor azt hittem, hogy már végre vége és gyógyulok, újra visszaestem. Ma estére ismét begyulladt a torkom, beszélni se bírok… 😞
A betegségen kívül természetesen megvannak a tipikus terhességi tünetek, mint a hát-és derékfájás, az állandó pisilhetnék, a légszomj, a rossz minőségű alvás és a kedvencem: a gyomorégés.
Mi az, ami még nehezíti a 4. terhességet?
Természetes az, hogy a negyedik. Tehát már van három gyerkőc, akik az én esetemben például még kicsik és sok foglalkozást igényelnek. Ja és állandóan takarítani kell utánuk. Végeláthatatlan munka, pihenő idő meg nem sok marad számomra. Én így negyedjére magas vérnyomásos lettem, emiatt már egy kisebb házimunka, mint például a teregetés is felviszi a pulzusom az egekbe. Nem tudom, hogy emiatt, vagy csak úgy a terhesség miatt, de folyton kimerült vagyok. Kezdődnek a szép tavaszi idők és én meg az ablakból nézem, hogy milyen jó lenne sétálni egyet. De amúgy a séta is annyira kimerít, hogy innen nézve már nem is vonz annyira, hogy kimenjek. De a gyerekeknek meg jó lenne… Ezért örülök, ha jön hozzánk anya vagy apa, mert ők elviszik őket sétálni, játszóterezni, biciklizni.
Ezek mellett persze a várandósság apró örömei is ugyanúgy megvannak.
Hogy ne csak a rosszakat említsem. Amikor a kis élet a pocakunkban elkezd érezhetően mocorogni, szerintem ahhoz fogható érzés nem is létezik. Amikor mozog, olyankor tudatosul mindig bennem, hogy igen, tényleg itt van és jól van.
Tonka egyébként már akkora, mint egy kis ananász 🍍 Fejecskéjével már befordult irányba és be is ékelődött a medencémbe startra készen. De azért még pár hetet várnia kell, mielőtt kibujik. Bár azt nem bánnám, ha a változatosság kedvéért ő nem lenne túlhordós baba, mint a nővérei. Nálam mindenki 40+-os volt, Boo 41+-os.
Szóval a 4. terhesség sajnos már nem magáról a terhességről szól. Sőt sokszor arról a legkevésbbé. Az idő egyszerre szalad és vánszorog. Egyszerre csak azt veszi észre az ember, hogy már nem fér el a hasától. De eközben meg sokszor elfelejti, hogy terhes. Legalábbis velem így van. Csak rövid időkre tudatosul igazán a tény, hogy az a kis csöppség márpedig igenis ott van bent a pocakban és hamarosan megszületik.Már alig várom, hogy hazajöhessünk a kórházból és hat tagú családdá válhassunk! Izgulok, hogy a lányok mit szólnak majd a kisöcsihez. Milyen lesz ezúttal egy kisfiúval “babázni”. Ha erre gondolok, jó érzés fog el, nem félelem. Bár szerintem aki az első két gyereken túl van, már a többitől nem is tart, hogy “hú vajon hogy lesz”. Már tapasztalt anyuka, aki tudja, hogy a szívében bármennyi gyermeknek jut elég hely ❤️
S. V. Vivienne Blog 