S. V. Vivienne Blog

Milyen egy tökéletes nap?

A tökéletes mindenkinek mást jelent. Maga a szó pedig elég relatív, folyton változó és sokszor csak felfogás kérdése, úgy gondolom. De mégis van, hogy minden klappol és egyszerűen azt érezzük, hogy „na, ez egy tökéletes nap!“

És ugye az sem mindegy, hogy épp milyen életszakaszban vagyunk. Tini koromban nekem is mást jelentett a “tökéletes nap“. Például, hogy elmaradt az utolsó óránk a suliban. Vagy amikor nem fogyott el a kedvenc szendvicsem a büfében és talán még egy kis forró csokira is volt pénzem. Vagy ha hozzám szólt az aktuális szívszerelmem, aki miatt rózsaszín ködben úsztam.

Nyilván ma már nem ezek hoznak lázba (bár az automatás forró csokinak vagy egy fincsi szendvicsnek most is tudok úgy örülni, mint egy tini 🙂). Tehát, mint írtam, a tökéletes relatív fogalom.

Milyen a tökéletes napom manapság?

Hmm… a tökéletes nap megfogalmazása. Ez valamilyen önismereti feladatként is szerepel valamelyik ilyen témájú könyvemben azthiszem. Ha azt visszakeresném egy naplómban, hogy akkor mit írtam, amikor ezt olvastam, az megint más lenne. Valami olyasmi dereng, hogy az első mondatom az volt, hogy „minden reggel csokis csigát reggeliznék“. Néhány éve lehetett. Hát, ma már erre sem vágyom 🙂

Tehát a tökéletes napom:

• Reggel nem kell túl korán kelnem, de nem is ébredek túl későn. Mondjuk egy ilyen 8 órai kelés számomra teljesen megfelelő volna.
• Előző este voltam olyan ügyes és elpakoltam a konyhában, így tisztaság fogad.
• Egészséges reggelit készítek magamnak, például tojás vagy müzli joghurttal és ezt teljesen egyedül el is fogyaszthatom.
• A gyerekek délelőtt szépen eljátszanak/oviban vannak, feltalálják magukat, nem veszekednek, én pedig tudom végezni a “dolgaimat”.
• Nem vagyok fáradt, pezseg bennem az energia (na ilyen rég volt).
• Kipipálhatom az aznapi teendőim felét legalább.
• Együtt ebédelünk (persze ez inkább a hétvégékre vonatkozik).
• Délután van időm a gyerekekkel játszani, sétálni, a szabadban lenni. Esetleg sikerül egy családi kirándulós programot beiktatni a napunkba.
• Este együtt vacsorázunk.
• Mindenki kellemesen fáradt, nem pörög túl és nem is ingerszegény, mert jól eltöltöttük a napot. Emiatt nincs hisztizés, veszekedés a nap végén. Mindenki szótfogad nagyjából és hamar elalszik.
• Este van egy kis időm magamra is, úgy, hogy nem kell hajnalokig fent lennem, csak hogy picit azt csináljam, amit szeretnék (mint pl. most hajnal 2:42-kor 😓

Azthiszem ennyi. Ez jelenti jelenleg számomra a tökéletes napot. Persze ez így félig meddig csak álom. Hiszen ha oviba kell menni eleve nem aludhatok 8-ig. És az este szinte mindig feszkós, mert a gyerekek vagy nem fáradnak el eléggé, vagy túlfáradnak/túlpörögnek. Nehéz megtalálni azt a pontot, ami ezek között van. És általában éjfélnél hamarabb nem végzek az altatással, kivéve ha a férjem nappalos műszakban van, mert akkor ő végzi az altatást. Tehát ez így összességében egy nehezen összehozható álomkép, viszont én már attól is tökéletesnek érzem, ha a nap kétharmada jól sikerül. Az este meg olyan, amilyen 🙂

Számotokra milyen A Tökéletes nap? Ha van kedvetek írjátok meg lent, kommentben.

A mai egy ‘majdnem’ tökéletes nap volt.

Relatíve tökéletesnek mondanám, csak a vége… a vége az, ami mindig elromlik, amikor már mindenki fáradt és nyűgös, köztük én is.

De mitől is volt tökéletes?

Kicsit későn ébredtem, 6:40 helyett 7-kor másztam ki az ágyból, ezért leszűkítettem a reggeli rutinom a rohanós rutinomra. Ann eközben teljesen egyedül felöltözött csak úgy, szó nélkül, hogy meglepetést szerezzen nekem. Nagyon jól esett és jól is jött, így csak Emm-et kellett öltöztetnem.

Beértünk időben az oviba. A csajok szokás szerint ügyesen bementek a csoportba. Büszke vagyok rá, hogy ilyen rugalmasan kezelik ezt, pedig sokszor mondják, hogy nincs kedvük az ovihoz. De aztán végül mégis jól érzik magukat ott.

Ma nem volt az a csípős mínuszos hideg reggel, mint az elmúlt napokban a héten. Helyette sütött a nap és melengette a szívem is.

Hazaértem, a férjem már ébren volt. Müzlit joghurttal ettem reggelire. Közben Boo is felkelt. Imádom, ahogy kómásan, kócosan kitámolyog a szobánkból és szó nélkül leül az asztalhoz. Világát se tudja még ilyenkor. Aztán egyszer csak varázsütésre felébred és elkezd csicseregni.

Férjemnek dolga volt és elszaladt itthonról. Szerencsére pont ezidő alatt jött a futár a Temus rendelésemmel 😂 Kaptam volna a fejemre, hogy már megint mit rendeltem (a héten a 3. csomagom 😳), de ezt így sikeresen megúsztam.

Az új csomag kibontása mindig egy külön élmény és eleve feldobja a napom. Egy csomó szép kis hülyeséget rendeltem.

Viszonylag produktív voltam délelőtt, sokat haladtam a pakolással. Sajnos hamar elfáradok már és a hasam is elkezdett beszúrkálni, így abba kellett hagynom.

Főzöm megint nem kellett, mégis mindenki finomat és kedvére valót evett, hála az e-foodnak.

A délutáni pihi sokszor a napom fénypontja és egyben átka is. Imádom ezt a szünetet, viszont felkelni belőle na az szörnyű… Alig bírok magamhoz térni a szieszta után. De ha kihagyom, akkor meg szörnyen hiányzik. Persze ez csak terhesen ennyire drasztikus, amúgy tavaly a terhesség előtt már egy ideje nem aludtam Booval, csak elaltattam.

A kezdeti nyűglődés a délutáni muszáj ébredés után viszonylag hamar elmúlt. Rohantunk Booval az oviba, majd az oviból mindannyian a gimibe, ahol Ann-nek a logopédia van. Én ezidő alatt Emm-el és Boovak játszottam. Ann pedig szeret járni a fejlesztésre.

Logopédia után gondoltam menjünk le a városba és együk meg az év első (majdnem első) fagyiját. Persze ezt az ötletem mindenki lelkesen támogatta. Így tettünk egy nagy sétát a fagyizóig, onnan meg haza. A fagyizóban lehetett most kapni ilyen pici kis gumi dínókat. Megkértem Ann-t, hogy ezúttal vegye meg ő, ha szeretnének ilyen játékot. Persze én fizettem. Elmondtam, hogy mit és hogyan mondjon az eladónak. Annyira ügyes volt, büszke voltam rá és ő is magára, hogy milyen nagylány már. Ez volt az első vásárlása.

Hazafelé Ann kijelentette, hogy ez volt élete legjobb napja. Imádom mikor ezt mondja. Szerencsére sokszor mondja 🙂 Tök jó visszajelzés arról, hogy jól érezte magát.

Az este már tipikusan telt. A lányok nyűgösek voltak, főleg Emm. Boo meg túlpörgött, így nehéz volt az altatás. Közben be is aludtam mellette, így fél 1-kor támolyogtam at a mi szobánkba. Párom meglepett egy Mekis fagyival, így még azt hajnalban megettem egy Vámpír naplók epizód mellett. Aztán nem bírtam ki, hogy ne kezdjek el írni…

A holnapi napom így már biztos nem lesz tökéletes a 3 óra alvásommal… De majd lesz valahogy. Csak koffeint ihatnék már… 😅

---